Arról nem is írtam, hogy aggódunk kicsit az Emma hallása miatt. Egyre többször kérdezget vissza, hogy "mit mondtál?". Az elején még mókás volt, de annyira sűrűsödött a dolog, hogy elmentünk vele az audiológiára és megnézettük, viszont így taknyosan nem tudnak semmi konkrétat mondani, hogy a takony miatt van e (nagyon valószínű és nagyon reméljük) vagy valami más, ultrahanggal megvizsgálták, az nem mutatott semmi rendellenességet, de jövő héten vissza kell vinnünk, ha lehúzódott a takonykór, hogy megnézzék üresben, adja az ég hogy semmi komoly ne legyen!
2009. március 4., szerda
Dögvész
Szeretnék mindenféléről beszámolni magunkkal kapcsolatban, de csak és kizárólag a betegségekről tudok, azokról viszont oldalakon át... a kicsik egész héten itthon vannak, mert a Bensonnak gége és kötőhártya gyulladása van, az Emmának gége és mandulagyulladása, a pici meg valószínűleg elkapta a kötőhártya gyulladást, mert ma reggel már váladékozott a szeme, bár ezt borítékolni tudtam volna, mert ez a vírus nagyon agresszív, csoda hogy az Emmánál még nem jelentkezik (kop-kop-kop, fán!). 2-3 napja szedjük a valagnyi gyógyszert, ami felér egy tortúrával, főleg a szemcsepp beadása a Bensnek és az Emma esti köhögéselleni kúpja, finoman szólva nem szeretik. A pici közben tök taknyos is, megszakad érte a szívem, ahogy szurtyok a kis drága. Folyamatosan adják-veszik egymás között a nyavajákat, majd amikor minden mindenkinél lecsengett, szerintem akkor lesz vége ennek a szörnyű időszaknak. De nem egyedi az esetünk, mert amikor ma reggel telefonáltam az oviba, mesélte a Marika néni, hogy a bölcsisekkel együtt vannak öten a gyerekek ma, szóval nem mi csináljuk rosszul a dolgokat. Én is nagyon rosszul voltam az elmúlt 3 napban, tegnap felkelni is alig bírtam, a Kelley maradt itthon és őrködött a picik felett (újabb pénzkiesés...). Szegény anyu is tök beteg lett 2 nap után nálunk, azóta sem jött rendbe teljesen, szerintem őt kapta el a legcsúnyábban valami, mert ő hány is meg minden, tök gyenge szegény.
lakásügyben semmi, mentem volna kedden nézni kiadó lakást Kecskeméten,de ugye a picik lerobbanása, meg a saját haldoklásom miatt ez elmaradt, viszont az Erika írt, hogy Kerekegyházán van valami kiadó bérlakás (az milyen?), amire lehet pályázni, 77 m2 és 44 ezer volna a bérleti díj, kérdés hogy olyan e az elosztása hogy elférne e a család. Kerek mindenképp jó megoldás volna, mert ott az oviban legalább nincs túljelentkezés és állítólag jó is, szóval rögtön 45000 minusz, ha a két kicsi nem magánoviba járna, egyedül a benzinköltség ugrana meg kicsit, mert ugye be kéne járnia a Kelleynek, bár a főnöke pedzegette a múltkor, hogy ha ennyi gyereke van, akkor miért nem dolgozik néha otthonról, erre mondta a Kelley, hogy pont azért nem mert ennyi gyereke van :D
na megyek, oszt majd jövök
lakásügyben semmi, mentem volna kedden nézni kiadó lakást Kecskeméten,de ugye a picik lerobbanása, meg a saját haldoklásom miatt ez elmaradt, viszont az Erika írt, hogy Kerekegyházán van valami kiadó bérlakás (az milyen?), amire lehet pályázni, 77 m2 és 44 ezer volna a bérleti díj, kérdés hogy olyan e az elosztása hogy elférne e a család. Kerek mindenképp jó megoldás volna, mert ott az oviban legalább nincs túljelentkezés és állítólag jó is, szóval rögtön 45000 minusz, ha a két kicsi nem magánoviba járna, egyedül a benzinköltség ugrana meg kicsit, mert ugye be kéne járnia a Kelleynek, bár a főnöke pedzegette a múltkor, hogy ha ennyi gyereke van, akkor miért nem dolgozik néha otthonról, erre mondta a Kelley, hogy pont azért nem mert ennyi gyereke van :D
na megyek, oszt majd jövök
2009. február 27., péntek
Ez is az is
Néhány napig nem tudtam írni, mert a gépem betegeskedett, el is kellett vinni szervízbe, voltak is rendesen elvonási tüneteim, de már jól vagyok. Ilyenkor veszem észre egyébként hogy mennyire beszippantott az internet... ideje önvizsgálatot tartanom és szabályoznom a saját internetezéssel töltött időmet, az azért mégiscsak nonszensz, hogy a kicsinyeim már 3szor kérnek valamit egy fél órán belül és én folyamatosan a gépemet bámulva közlöm velük, hogy mindjárt, várj egy kicsit, nem érted, hogy mindjárt, nem tudsz várni? ... na szóval nem velük van a baj ez nyilvánvaló, úgyhogy eldöntöttem,hogy délelőtt engedélyezek magamnak egy órát és ugyanez délután, bőven elég lesz!
Napok, illetve hetek óta csak egyetlen dolgon agyalok/agyalunk: anyagiak! remek agyalnivaló... egyszerűen még nem látjuk át, hogy hogyan is volna jó. Egy dolog nyilvánvaló,a bevételünk csökken, a kiadásaink pedig nőnek, nőnek az ovi miatt, a háromra duzzadt gyermekszám miatt, és persze a válság miatt. Iszonyat pénz a lakásbérlés, pedig a nagyságához képest, nagyon jó áron kapjuk, dehát így sem tudunk egy fillért sem spórolni, spórolni? még a 20.000 ftos fundamentát sem tudjuk elkezdeni havonta, egyszerűen nem tudunk 20 ezret erre félretenni, ami viszont már jelzés,hogy baj van és változtatnunk kell. Na igen, de min? a kajára sok pénz megy el, ez világos, mert eléggé gyakran étterem, kajarendelés, szóval ezen változtatunk és többet fogok főzni, ok, de ezek még mindig kis tételek úgymond. Két dolgon gondolkodunk most: bérelni kisebb lakást kevesebbért (állati nehéz ügy, mert kétkocsis garázs kéne és viszonylag jó állapotú lakás, ahol 5en elférünk), vagy összeszedni valahogyan (nem hitellel, mert szegény hitelesek most belerokkannak a szemét kamatnövekedésbe) pénzt és venni egy kis lakást (nem panel, mert horror a fűtésszámla és nem 1szobás, mert megőrülnénk), ahol aztán tudnánk spórolni néhány éven át. Na ez szép álom, de hogyan, ha (HA) el tudnánk jó áron adni a két telket, akkor is csak 4 milliónk lenne (álom hogy 5ért elmenne ebben a válságban a kettő együtt, mert a szomszéd 2 éve árulja 1,9ért az övét...), ha összekaparjuk mindenféle pénzünket, akkor még egy milliót összeszednénk, akkor tartanánk ugye 5 milliónál, ami itt Kecskeméten (és muszáj itt maradni, mert itt az iroda és a Kelley főnöke nem engem újabb költözést az irodának) egy nagyon lepukkant 9. emeleti panelra elég, 2 szobával, horrorfűtésárakkal, szóval ez nem járja. Persze gondolkodtunk,hogy kölcsönkérünk (nem hitel banktól, hanem kölcsön a családtól), na de kinek van ilyen időkben erre pénze és ha van is, ezt igazából egyáltalán nem szeretnénk, megbeszéltük már nagyon az elején a házasságunknak, hogy nem fogunk, csak olyan pénzzel gazdálkodni, amit mi keresünk meg, ez a legtisztább és akkor senkitől sem kell majd hallgatnunk az életben,hogy ő segített minket így meg úgy, másrészről nem tanácsos pénzügyi dolgokkal keverni a családi vagy a baráti kapcsolatokat, bár ismerjük magunkat annyira, hogy tisztességgel visszafizetnénk bármilyen kölcsönt kamatokkal, de mégis rossz szájízt ad az embernek a kölcsön...vagy nem? gőzöm sincs, mindenesetre, amíg nem muszáj, kihagyjuk a dolgot, különben is kitől kérnénk? persze itt az apuci, de ő most segített az Attisnak, meg terheli valami a lakásukat is ez végett, szóval nem lenne most fer tőle kérni, ha egyáltalán az anyuci foga és az Attis besegítés után maradt még taraléka. Aztán ott a nagyi, de ő meg a beköltözés után szerintem majdnem minden pénzét befektette ebbe az új lakásba, max, 1-2 milliója lehet, amit viszont nincs képe az embernek elkérni, a Katiék a tönk szélén, épp most kért tőlünk kölcsön, szóval nyilvánvaló hogy ők is kiestek a játékból, mástól meg nem kérnénk igazándiból. Pedig akárhogy is gondolkodom, csak az volna a legokosabb, ha lenne egy kicsi lakásunk, ahol nem nyögjük állandóan a bérleti díjat, csak a kölcsönkért pénzeket fizetnénk szépen vissza 2 éven át. Na most jól levezettem mindent, de végülis semmi sem reális ezek közül az ötletek közül... az olcsóbb albérlet is szinte kivitelezhetetlen, mert körbeérdeklődtem és iszonyú bérletárak vannak ennél jóval kisebb lakásnál is, max 20 ezret tudnánk spórolni, ami nem rossz, de ugyan mire elég hosszútávon? hát ezek vannak velünk mostanában, állandó osztok-szorzok. És nyilvánvaló hogy a válság csak most kezdődött, szerintem a mélypont csak 1-2 év múlva ér el mindenkit és akkor nagyon. Hála az égnek, hogy nincsen hitelünk, mert akkor most valóban aggódhatnánk. Lehene még ugye a két kocsi helyett egy kocsi, de akkor hogy a fenébe oldom meg a kicsik oviba vitelét??? na jó, befejezem, mert már magam is unom, a lényeg,hogy nem aggódom igazán a jövőn, tudom hogy becsületesen éltünk eddig, fizettük a tizedünket úgy, ahogyan azt az Úr kéri tőlünk, úgyhogy bízom az Ő ígéretében, hogy ebben az esetben megtart minket a legnagyobb nehézségek idején is, ki vagyok én, hogy ezt megkérdőjelezzem?! Bízom a jó Isten ígéreteiben, különben nem vállaltunk volna 3 gyermeket sem, szóval továbbra is imádkozunk, hogy mi a legjobb döntés és igyekszünk elég figyelmesek lenni a válaszokra.
másrészről most nagyon úgy tűnik, hogy ez a válság össze fogja roppantani a családokat itthon, főleg azokat, akiknél nincsen semmilyen tartalék, se pénz, se élelmiszer, hitel viszont annál inkább és ilyen család bizony elég sok van...
Napok, illetve hetek óta csak egyetlen dolgon agyalok/agyalunk: anyagiak! remek agyalnivaló... egyszerűen még nem látjuk át, hogy hogyan is volna jó. Egy dolog nyilvánvaló,a bevételünk csökken, a kiadásaink pedig nőnek, nőnek az ovi miatt, a háromra duzzadt gyermekszám miatt, és persze a válság miatt. Iszonyat pénz a lakásbérlés, pedig a nagyságához képest, nagyon jó áron kapjuk, dehát így sem tudunk egy fillért sem spórolni, spórolni? még a 20.000 ftos fundamentát sem tudjuk elkezdeni havonta, egyszerűen nem tudunk 20 ezret erre félretenni, ami viszont már jelzés,hogy baj van és változtatnunk kell. Na igen, de min? a kajára sok pénz megy el, ez világos, mert eléggé gyakran étterem, kajarendelés, szóval ezen változtatunk és többet fogok főzni, ok, de ezek még mindig kis tételek úgymond. Két dolgon gondolkodunk most: bérelni kisebb lakást kevesebbért (állati nehéz ügy, mert kétkocsis garázs kéne és viszonylag jó állapotú lakás, ahol 5en elférünk), vagy összeszedni valahogyan (nem hitellel, mert szegény hitelesek most belerokkannak a szemét kamatnövekedésbe) pénzt és venni egy kis lakást (nem panel, mert horror a fűtésszámla és nem 1szobás, mert megőrülnénk), ahol aztán tudnánk spórolni néhány éven át. Na ez szép álom, de hogyan, ha (HA) el tudnánk jó áron adni a két telket, akkor is csak 4 milliónk lenne (álom hogy 5ért elmenne ebben a válságban a kettő együtt, mert a szomszéd 2 éve árulja 1,9ért az övét...), ha összekaparjuk mindenféle pénzünket, akkor még egy milliót összeszednénk, akkor tartanánk ugye 5 milliónál, ami itt Kecskeméten (és muszáj itt maradni, mert itt az iroda és a Kelley főnöke nem engem újabb költözést az irodának) egy nagyon lepukkant 9. emeleti panelra elég, 2 szobával, horrorfűtésárakkal, szóval ez nem járja. Persze gondolkodtunk,hogy kölcsönkérünk (nem hitel banktól, hanem kölcsön a családtól), na de kinek van ilyen időkben erre pénze és ha van is, ezt igazából egyáltalán nem szeretnénk, megbeszéltük már nagyon az elején a házasságunknak, hogy nem fogunk, csak olyan pénzzel gazdálkodni, amit mi keresünk meg, ez a legtisztább és akkor senkitől sem kell majd hallgatnunk az életben,hogy ő segített minket így meg úgy, másrészről nem tanácsos pénzügyi dolgokkal keverni a családi vagy a baráti kapcsolatokat, bár ismerjük magunkat annyira, hogy tisztességgel visszafizetnénk bármilyen kölcsönt kamatokkal, de mégis rossz szájízt ad az embernek a kölcsön...vagy nem? gőzöm sincs, mindenesetre, amíg nem muszáj, kihagyjuk a dolgot, különben is kitől kérnénk? persze itt az apuci, de ő most segített az Attisnak, meg terheli valami a lakásukat is ez végett, szóval nem lenne most fer tőle kérni, ha egyáltalán az anyuci foga és az Attis besegítés után maradt még taraléka. Aztán ott a nagyi, de ő meg a beköltözés után szerintem majdnem minden pénzét befektette ebbe az új lakásba, max, 1-2 milliója lehet, amit viszont nincs képe az embernek elkérni, a Katiék a tönk szélén, épp most kért tőlünk kölcsön, szóval nyilvánvaló hogy ők is kiestek a játékból, mástól meg nem kérnénk igazándiból. Pedig akárhogy is gondolkodom, csak az volna a legokosabb, ha lenne egy kicsi lakásunk, ahol nem nyögjük állandóan a bérleti díjat, csak a kölcsönkért pénzeket fizetnénk szépen vissza 2 éven át. Na most jól levezettem mindent, de végülis semmi sem reális ezek közül az ötletek közül... az olcsóbb albérlet is szinte kivitelezhetetlen, mert körbeérdeklődtem és iszonyú bérletárak vannak ennél jóval kisebb lakásnál is, max 20 ezret tudnánk spórolni, ami nem rossz, de ugyan mire elég hosszútávon? hát ezek vannak velünk mostanában, állandó osztok-szorzok. És nyilvánvaló hogy a válság csak most kezdődött, szerintem a mélypont csak 1-2 év múlva ér el mindenkit és akkor nagyon. Hála az égnek, hogy nincsen hitelünk, mert akkor most valóban aggódhatnánk. Lehene még ugye a két kocsi helyett egy kocsi, de akkor hogy a fenébe oldom meg a kicsik oviba vitelét??? na jó, befejezem, mert már magam is unom, a lényeg,hogy nem aggódom igazán a jövőn, tudom hogy becsületesen éltünk eddig, fizettük a tizedünket úgy, ahogyan azt az Úr kéri tőlünk, úgyhogy bízom az Ő ígéretében, hogy ebben az esetben megtart minket a legnagyobb nehézségek idején is, ki vagyok én, hogy ezt megkérdőjelezzem?! Bízom a jó Isten ígéreteiben, különben nem vállaltunk volna 3 gyermeket sem, szóval továbbra is imádkozunk, hogy mi a legjobb döntés és igyekszünk elég figyelmesek lenni a válaszokra.
másrészről most nagyon úgy tűnik, hogy ez a válság össze fogja roppantani a családokat itthon, főleg azokat, akiknél nincsen semmilyen tartalék, se pénz, se élelmiszer, hitel viszont annál inkább és ilyen család bizony elég sok van...
2009. február 21., szombat
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
