Csak mi

A mai nap különleges. Benson elment oviba,mert gyógyultnak nyilvánítottam reggel -nem örült, de elkullogott, aztán már örült, mikor ott volt- és maradtunk mi lányok. A legkisebbje aludt egészen 11 óráig, úgyhogy volt egy kis időnk az Emmával -ahogy az apjuk fogalmazna- együttködni. Úgy érzem, ez most mindkettőnknek nagyon jólesett! Eldöntöttük reggel, hogy gyógyító levest készítünk(húsleves) és hogy az Emma fogja megvenni a hozzávalókat, ezután már csak bevártuk az Anikót és elindultunk a husoshoz meg a zöldségeshez, tényleg olyan jó volt végre csak rá figyelni és senki másra. Az Emma is egész másként viselkedett, sokkal nyugodtabb, türelmesebb volt, hiába, most épp nem kellett megharcolnia a figyelemért, hisz teljesen az övé voltam. Ez is megerősítette bennem, hogy baromi fontosak a "csakmiketten" pillanatok a kicsikkel, mindegyiknek jár a hetente (ha sikerül) fél óra -minimum- nyugalom és odafigyelés a daddyvel, vagy a mamival. A hentesnél persze odavoltak tőle ahogy szépen fülbesúgás után ismételgette, hogy "kérünk szépen 3 csirkeszárnyat" :) a zöldségesnél már rutinosan rakosgatta a répákat a zacsiba, répában már nagyon otthon van, azt 2 naponta venni kell ovi után és elrágcsálják a Benssel mint két mininyúl.
Szóval most rotyog a husileves, imádom az illatát és nagy közös ebéd lesz, mert a Kelley is hazajön (őrület, ritka pillanatok), lehet hogy az Olivért is elcsábítja magával, meg itt lesz anyóspajtás is, szóval jó lesz, alig várom,pedig milyen egyszerű dolog, csak egy ebéd...
Olivia 11-kor felkelt, pont abban a pillanatban, mikor a leves alatt begyújtottam a gázt -vagy a tüzet? ezt hogy mondjuk...?- szóval ez a baba olyan drága, hogy még ilyen apróságokra is odafigyel :) és persze megszagolgattam azt a kis 6-7 órája mélyen alvó pofikáját és rögtön mosolygott is, imádom!!!! :)

na megyek, majd jövök