épp megy az esti mickey mouse nézés-kakaózás daddyvel, úgyhogy megint van néhány percem (hú de lelkes volnék itt az elején :) ). Szóval a kicsi Emmánk, elsőszülöttünk óvodás lett szeptembertől, ami neki olyan természetes volt igazából hogy nálunk a "beszoktatás" mint olyan ki is maradt, egyedül mami zokogott az autóban hazafelé jövet, mikor először otthagytuk... hiába, engem be kellett szoktatni. Bens pedig követte a nővérét hamarosan, pedig a terv nem ez volt! Sőt! Mami, tekintve hogy elveszítette egyik csemetéjét, úgy döntött, hogy ezt a haramiát addig tartja maga mellett, amíg csak tudja... hmm... a csemete másképp döntött és december közepétől kezdve minden reggel fogta a cipőjét miközben az Emmát öltöztettük és azt mondogatta hatalmas könyörgő szemekkel, hogy : "Bencsi is a oviba" , szóval kb. január elejétől Bencsi is a oviba megy reggelente és nagyon szeret ott lenni, minden délután mikor megyek érte annyit mond csak az autóban, hogy: "jó volt a oviban". Egyébként egyre jobban viseli az Olivia jelenséget. Az elején kicsit megzuhant és mindent bevetett hogy csak rá figyeljünk, rúgott, harapott, csípett, mindent csinált, de a kettesben töltött cukrászdás randik és a türelem idegrogyásig meghozták már most a gyümölcsüket, egyre békésebb, egyre inkább szeretgeti a picit és egyre türelmesebb is, ami nagy szó nála! Az Emma az elejétől kezdve állatira örül az Olivabogyónknak, már a kórházban is ahogy bejött ez a drága, csak ült és ült velem/mellettem és nézte nézte, fürkészte a pici testvérkéje arcát, annyira édes volt, azóta is csak a legkedvesebb és legóvatosabb vele. Az Emma már rengeteg dalt és mondókát tud, el is kápráztatta az ovis Mikulást :) Minden néninek úgy köszön, hogy "csókolom Marika néni!", ami az esetek 67 %-ban bele is trafál, úgyhogy érthető a módszere. Mindkettő napi 10 alkalommal legalább elolvasztja a szívünket és ugyanennyiszer próbálja meg a türelmünket, egyszóval teljesen egészséges GYEREKEK :)
Olivia: :) :) :) ha három szóval kell kifejezni, ezt mondanám csak. Ő egy valóságos tünemény, egy angyal, ahogy az apukája hívja. Egyetlen rá vetett pillantást olyan mosollyal és szemragyogással képes meghálálni, hogy az őrület! Azért a jó Isten nagyon tudja mit csinál, épp amikor eldöntöm, hogy nem lesz több baba, kész, szép szám ez a három, na akkor küld egy ilyen csupaszív szerelembabát és az ember azt érzi: ezt muszáj lesz újra átélni egyszer...
Hogy rólam is essen néhány szó... jól vagyok, igyekszem helytállni anyaként, feleségként, háztartásbeliként, emberként, második tanácsosként (női segítőegylet), stb. stb. ismét kitűztem célokat az újévre, amik kísértetiesen hasonlítanak a tavaly kitűzött céljaimhoz... sebaj, a lényeg, hogy idén sikerüljenek! Az új elhívásomnak nagyon örülök és egész lelkesen munkálkodom, remélem így is maradok, vagyis ez nem remény kérdése, így maradok, pont.
Apuék jól vannak, az Anyu szegénykém alig várja hogy újra dolgozhasson valahol és most csütörtökön lesz is egy interjúja, amit az egész család bizakodva vár, mert ha ez most nem sikerül, akkor kezdődik egy igen nehéz időszak mindnyájunknak :) hajrá Anyu!! szegénykém már vízalatti kosárfonónak is elmenne, csak munkakönyve legyen újra, egyébként elviccelődik az ember, de teljesen megértem Őt.
most megyek, aztán jövök